Pár hete arra kértelek Titeket a facebook oldalon, hogy segítsetek elérni egy nagy lehetőséget. Sikerrel jártunk, az elkövetkező évben a Tihanyi Félmaraton márkanagykövete leszek. Mivel jár ez a dolog? Egyrészt folytatom azt az utat, amit megkezdtem, de kicsit komolyabban dokumentálva, másrészt közben próbálom népszerűsíteni ezt a nagyszerű rendezvényt, bízva abban, hogy minél több olvasó kedvet kapjon ahhoz, hogy részt vegyen ezeken a nagyszerű eseményeken. De kezdjük az elején!

A májusi hónap eleje nagyon gyötrelmes volt. Igen komoly motivációvesztésen mentem keresztül, és bár volt egy halom nevezésem már akkor is, az is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom az egészet. Kicsit megfáradtam, a fejlődés is elmaradt, nem nagyon láttam értelmes célt magam előtt. Megpróbáltam a nagyköveti pozíciót, úgy gondolva, ha sikerül, akkor az egy jel, hogy nem szabad leállnom, ha meg nem, akkor meglátjuk, mit hoz a jövő. Tettem bele munkát, időt, ez tény, de rengeteget köszönhetek a barátoknak, ismerősöknek, és nem utolsó sorban a szervezőknek, akik láttak bennem fantáziát. Ma már tudom, ritka nagy hülyeség lett volna feladni, de ebből is látszik: senki, én sem vagyok superman, és igenis vannak ebben a sztoriban nehéz napok.

Eljött Tihany ideje, először találkozhattam a nagykövet társakkal élőben. Jó kis vegyes társaság, van köztünk komoly futó, több olyan, aki már rendes eredményekkel rendelkezik, és a végén ott vagyok én is. Végül hármasban, váltóban lefutottunk egy félmaratont. (Nekem) nagyon nehéz terep volt, sok emelkedővel és baromi meleggel, de mégis, óriási élmény. Egyrészt a helyszín, másrészt a résztvevők nagy erőt adtak, és végigmentünk a távon. A gyűjteményem egyik legszebb, de kétségtelenül legfontosabb érmét is sikerült megszerezni, mert mint tudjuk, csak az éremért futunk 🙂 Az biztos, hogy ez a verseny innentől minden évben biztos pontja lesz a szezonomnak, és nagyon várom már a szigligeti futást is. Remélem, többetekkel #otttali 🙂

Még Tihany előtt ott voltam az UltraBalatonon is, mint kisérő, de sikerült végül is ott is futni az éjszaka. Zseniális hangulata van az egésznek, jövőre mindenképpen szeretnék ott lenni valamelyik csapatban. Addig is “edzésként” körbefutjuk a Tisza tavat jövő hónapban, először hivatalosan a Happy Lion csapatával, róluk majd később még mesélek. A hosszabb távú tervek közül két esemény van most célpontban: szeptemberben a Wizz Air félmaraton, amit egyedül szeretnék lefutni, majd rá egy hónapra a Spar maraton, amit párosban szeretnénk megcsinálni, de erről még fogtok hallani, mert szeretném összekötni valami hasznos és jó dologgal is, szóval készüljetek 🙂

Időközben lett edzőm a futásra is, Csontos Imre, többszörös magyar bajnok futó foglalkozik velem, ami egyrészt nagy megtiszteltetés, másrészt már most van kézzel fogható eredménye a dolognak. Továbbra is járok Reginához, aki az edzőtermi munkámat irányítja, óriási büszkeség, hogy Ő is bemutatkozott, mint fitness versenyző, és egyből ragyogó eredményeket ért el. Tényleg nagyszerű emberek vesznek körül, hálás lehetek Nekik ezért, innen már csak miattuk sem tehetem meg, hogy feladjam.

Valóban nehéz reggelente felkelni, és nekivágni, főleg, hogy az alvási problémáim továbbra is üldöznek, a diéta is rendkívül fárasztó és unalmas már, de most megint van egy kis elmozdulás – csak az a bizonyos #hanyatló ne lenne …. 🙂 Szóval, mostantól több futós / mozgós bejegyzés következik, akik csak a kaják miatt jártak erre, kérem, nézzék el nekem. A hét végén elindulunk a K&H Félmaratonon, szintén váltóban, beszámoló várható onnan is! 🙂

Leave a Comment