Pihenőnap

Hét végén Wizz Air Félmaraton. Egy évvel ezelőtt ez volt az első “hivatalos” 21 km az életemben (a Napfelkeltére nem voltam felkészülve, nem is volt tervben, brahiból vágtam bele, meg is kaptam érte a büntetésem a pályán 🙂 ) – és nagyon komoly élmény volt. Természetesen idén is beterveztem a naptárba, és ment is rá a készülés folyamatosan. Néhány napja azonban kaptam egy megkeresést. Az Opel indít egy futóklubot, ezért összehozott egy csapatot, akik képviselik majd a márkát a hétvégi futáson. Az ENSPORT segítségével, aki a szakmai partnere ennek a klubnak én is bekerültem – nem kis megtiszteltetés és egyben felelősség is ez. Úgy gondoltam, bemutatom Nektek, hogyan telik a felkészülés utolsó hete, milyen az a bizonyos célegyenes a rajt előtt.

Az ENSPORT-tól egy hétre előre kapom a terveket, Erika, az edzőm mindenre kiterjedően figyeli a munkát, és alakítja a programot. A hétfő általában a pihenőnapom, hiszen a legtöbbször a hétvégén szombaton és vasárnap is van edzésem, gyakran egy hosszabb futással (mostanában már akár terepen, szintekkel is). Ezúttal szombaton a BUD Runway:run-on jártam a kollégáimmal, ami ismét egy évforduló: két évvel ezelőtt ezen a versenyen futottam először, itt kapott el az a feeling, ami azóta is kitart. 10k volt a táv, viszont a körülmények finoman szólva sem voltak tökéletesek, iszonyatos meleg volt, a kifutópályán ugye kevés az árnyék, és a frissítést sem sikerült jól megoldani. Megcsináltuk, de nem volt kellemes élmény. Vasárnapra egy rövidebb, gyorsító edzés maradt.

Hétfő kora délután szokott a trainingpeaks-be bekerülni a heti terv, ahol tegnap még a pihenőnap volt beírva, de meglepetésemre csak bekerült egy erősítés is mára valahogy 🙂 Végül is, elmentem egy jót bringázni, nem túlságosan nagy tempóval, de egyenletesen sikerült majd egy órát tekerni. Megcsináltam pár erősítő gyakorlatot, majd lenyújtottam.

Pihenőnap – rendkívül fontos, hogy legyen, még inkább, ha már kicsit idősebb vagy. Érzem magamon, hogy egyre több idő kell a regenerálódáshoz, ha nem pihenek, sokkal könnyebben jön a sérülés, vagy legalábbis a fájdalom, a húzódás. Nem egyszerű elfogadni, hogy már nem megy úgy, mint X évvel ezelőtt, de szép lassan megtanultam kezelni, és a türelem meghozza a gyümölcsét. Már Reginával is azt beszéltük a teremben, hogy igazándiból alvás és pihenés közben fejlődik az izom (bár a futást nem kifejezetten erre a célra “használom”). Legalább annyira fontos, mint a helyes nyújtás, és az utálatos henger. Ha ezeket elsunnyogom, másnap reggel biztos, hogy baromi nehéz lesz kimászni az ágyból. Holnap vár rám 12 km, ezúttal pulzushatárok nélkül, kíváncsi vagyok, most, hogy megjön a lehűlés, jobban megy e, mint az utóbbi hetekben abban a borzalmas meleg/párás időben. Lesz azért pihenőnapom is, csütörtök az, ahová nincs beírva semmi.

Még. Erikától bármi kitelik 🙂

Leave a Comment