Elnapolva

Folytatódik a Wizz Air célegyenes, a mai napra 12km volt a penzum. Spoiler alert: nem sikerült megfutni.

Mostanában többször kapok olyan edzést, amikor nincs pontos pulzus megadva, ilyenkor vagy csak valami felosztás van (4km bemelegítés, 4km tempó, 4km levezetés), vagy teljesen rám bízza Erika a dologot. Szeretem ezeket az edzéseket is, mert valahol szimulálja a versenyeket, és komoly önfegyelmet kíván annak ellenére is, hogy most nem kell az órát és rajta a pulzust figyelni. Vártam is a mai futást, végre enyhébb az idő, a pára és a meleg nem a barátom. A keddek munka miatt elég neccesek, ilyenkor mindig van egy akciónk, amit az indulásakor le kell ellenőriznem, ezért a reggeli futás ki van lőve. Általában kora este, munka után tudom megoldani, viszont most újra kell majd tervezni a dolgokat. Igen, itt az ősz, sokkal korábban kezd sötétedni. Ma ráadásul egyéb ügyintézések miatt elcsesztem a késő délutánt is, leghamarabb este nyolckor tudtam volna elindulni – puhány voltam, ez van, elnapoltam az edzést.

Tudom, hogy nem lenne szabad megkavarni, vagy csúsztatni az edzéstervet, hiszen nem véletlenül van úgy kitalálva, ahogy, de azért van már annyi rutinom, hogy kb. tudom, mit hova lehet elpakolni. Ezt a 12k-t holnap reggel, munka előtt fogom lefutni, a holnapra kiírt adagot, ami egy lazább 50 perc, áttolom csütörtökre, amikor a pihenőnapom lenne – ez a kevesebb, mint egy óra talán nem borít már fel teljesen.

Furcsa dolog leírni, hogy “rutinom” van futásban, de ha jobban belegondolok, az utóbbi másfél évben azért igyekeztem rendszeresen készülni, tavaly novembertől meg ugye az ENSPORT iránymutatásaival dolgozom – van a lábamban kilométer bőségesen, és lassan megismerem a szervezetem is. Ez utóbbi sokkal nehezebb, mert még mindig eléggé rapszodikus, vannak napok, amikor az egyszerű létfenntartás is fájdalmas (szó szerint), máskor meg úgy érzem, bármilyen falat le tudnék dönteni. A kezelések mindig hatással voltak rám, most, hogy van egy kis szünet, és talán beállok egy stabilabb helyzetre, könnyebb lesz.

A mai nap is megmutatta, nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt. A család, munka, edzés hármas egy bonyolult rendszer, és valami mindig sérülni fog. Nyilván mondhatják, a munka szükséges, a család a legfontosabb, ne legyél önző, tessék az edzésről lemondani. Azt viszont nem látják mellé, hogy egy futó, ha nem húzhat cipőt, azzal olyan állapotba kerül, ami kihatással van a családra, de a munkájára is. Nem azt mondom, hogy tessék mindent elnézni, és nem szólni, ha sok az edzés vagy a verseny – de azt is érdemes figyelembe venni, hogy nekünk ez legtöbbször már létszükséglet. Nekem biztosan. A versenyek adják meg a lökést, hogy elviseljem a mindennapok esetleges sikertelenségét, ezekből merítek erőt, ahhoz viszont, hogy versenyeken részt vehessek, edzeni kell. Ha rendben meg tudom csinálni a kiírt penzumokat, sokkal összeszedettebb vagyok, és ez az élet minden más területére is kihat, természetesen pozitívan. Nem, nem felmentést szeretnék kérni, csak egy kis megértést.

Holnap reggel pedig igyekszem odatenni magam.

Leave a Comment