Futó anyák dícsérete

Alapvetően háziasnak vallom magam. Szeretek bevásárolni, sokszor a teljes hétvégi kör rám marad, főzni szinte mindig én főzök hétvégén (hétközben csak nagyon ritkán jut rá idő), nem rettenek meg, ha el kell indítani egy mosást és ki is kell teregetni, de akár ki is vasalom a ruhákat, ha úgy alakul. Magamtól is takarítok, bár el kell ismernem, azért képes vagyok irányított káoszban (értsd: mások szerint rendetlenség) élni. Persze szerencsém van, nem egyedül kell a legtöbbször ezeket csinálnom, de előfordul, hogy mégis. Ma megint egy olyan nap volt, ami reggeltől estig feladatokkal telt, volt itt minden, ami egy hétvégén előfordulhat egy áltagos családanya életében. Ahogy a nap végére jutottam, és rájöttem, hogy bizony nekem ma még edzésem is lenne, rá kellett jönnöm, hogy Ti, kedves futó anyák, hősök vagytok.

Elfáradtam. Bevásároltam, több helyről kellett beszerezni kaját, háztartási cikkeket, jótékonykodtam, nekiálltam leolvasztani a fagyasztót, kimostam egy adag ruhát, elpakoltam a szárítókról a tiszta cuccokat, teregettem, sütöttem tortát, elláttam az állatokat, rendet raktam a szerszámos szekrényemben és kicsit a nappaliban, aztán mire észbe kaptam, fél 8 lett, és hulla fáradt voltam – pedig várt még rám egy egy órás futás. Belegondoltam, hogy Ti, kedves anyák, ezek mellé még foglalkoztok a gyerekekkel, ami ezektől sokkal nagyobb feladat, és mégis, sokatok megcsinálta ma is becsülettel az edzését, és becsülettel helyt állt a házimunkában is.  

Futó anyák dícsérete

Persze, remélhetőleg áll mellettetek egy támogató pasi, aki ha kell besegít, de valljuk be férfitársaim, azért a házimunka jelentősebb részét még mindig a hölgyek végzik (szándékosan a hétvégéről beszélek, a hétközbeni magic, amit megcsináltok, külön mesét érdemel, mert hogy mindezek mellé még ott van a munkahelyetek is, amit meg már végképp nem értek, hogyan csináljátok). Látom a social media felületeken, legtöbben hajnalban rójjátok a köröket, amikor a család még éledezik, de számomra az is hatalmas erőről tanúskodik. Nagyon nehezen (gyakorlatilag sehogy sem) tudom magam rávenni, hogy kora reggel nekiinduljak – lehet, erre kéne ráérezni, és akkor meg lenne a titok?

Hogyan csináljátok? Hogyan fér bele ennyi minden, hogyan vagytok képesek mindenhol helyt állni? Pédát mutattok sokunknak, hogy a kifogások tényleg semmit nem érnek, akkor is megoldjátok ezeket a dolgokat, ha az pasi szemmel sokszor lehetetlennek tűnik. 

Csodállak titeket, tisztellek, és meghajtom a fejem minden futó anya, feleség előtt. Ti is ott vagytok az én igazi hőseim között. 

Leave a Comment